Az ekcéma otthoni kezelése

Az ekcémák olyan bőrbetegségek, amik a bőr hirtelen fellépő vagy a hosszú, lassú lefolyású (= krónikus) gyulladásos tüneteivel jelentkező dermatitisek (=bőrgyulladások).

Az ekcéma szinonímájaként rendszerint a dermatitis kifejezést használjuk, pl. atópiás dermatitis =atópiás ekzema, kontakt dermatitis =kontakt ekzema irritativ dermatitis =irritatív ekzema (azonban nem minden ,,dermatitis” sorolható az ekcémákhoz pl. dermatitis herpetiformis).

Az ún. exogén ekcémák változatos mechanizmusú, környezeti hatások eredményeként kialakuló kórképek. Az endogén ekcémák kialakulásában leginkább az egyedi hajlam meghatározó.

A száraz, hámló, viszkető bőr esetén a hámon keresztüli vízvesztés (TEWL) fokozódik, ami a bőr vízhiányának, szárazságának, hámlásának további fokozódásához és gyulladások kialakulásához vezet. Létrejön az ún. ördögi kör, ugyanis a hámló viszkető bőr vakaródzással történő traumatizálása fokozza a hámréteg sérülését és további gyulladásos folyamatokat indukál. Gyengült a bőr mechanikai behatással szembeni ellenállása, elhúzódó, visszatérő gyulladásos bőrreakciók alakulnak ki, ami miatt a bőrbarrier további károsodása tapasztalható. A károsodott barrierfunkcióval a bőr immunvédekezésének csökkenése is együtt jár. A krónikus barrier defektus további következményei a szenzibilizáció (érzékennyé válás), azaz különféle allergiás folyamatok megjelenése a környezeti anyagokra. Korai típusa pl. az atópiás dermatitis, kontakt urticaria késői típusai a kontakt dermatitisek. Mivel a barrier károsodása miatt a bőr immunrendszere nem működik megfelelően, gyakoriak a vírusos fertőzések is pl. a verruca vírus okozta bőrtünetek ,,szemölcsös elváltozások”, valamint pyodermák vagyis gennyes bőrgyulladás megjelenése.

Az irritatív, nem allergiás kontakt ekcéma a bőrbarrier esetleges kémiai, fizikai és/vagy biológiai hatásokkal meggyengített állapotát tükrözi.

A környezeti irritánsok a bőrhám szarurétegének barrier károsodásához vezetnek. A szarusejtek (= keratinocyták) a provokáló anyagok dózisától függően károsodnak, és/vagy aktiválódnak, gyulladáskeltő citokineket szabadítanak fel.

Krónikus irritatív ekcéma gyenge izgatószerek ( pl. fertőtlenítő szerek) hosszú ideig tartó vagy ismételt hatására keletkezik. Jellemzője a száraz bőr, hámlás, berepedések, esetleg hólyagcsák megjelenése. Leggyakrabban a kézháton és az ujjpercek izületei feletti bőrterületen jelenik meg elsőként.

Kezelése a megelőzés, vagyis a zsír és vízréteg folyamatos pótlása védőkrémek alkalmazásával.

Az allergiás kontakt ekcéma kiváltója egy, az érintett személy környezetében előforduló provokáló anyag (= allergén). A beteg bőre az allergénnel tartósan érintkezve érzékennyé válik, vagyis szenzibilizálódik. Ezt követően az allergén a bőrbe jutva allergiás reakciót, ún. sejtközvetített immunválaszt vált ki bőrgyulladás formájában.  A provokáló anyag és a bőr kontaktusa kb. 12-24 óra ami következményeként megindul a szenzibilizáció. Ez további kb.6-12 nap. A már érzékennyé vált egyén bőre a kövezkező káros külső hatásra  már kb. 12óra múlva dermaititisszel jelez, amely kb. 2-7 nap múlva hág a tetőfokára (=kulminál). A kontakt szenzibilizáció kifejlődését az egyén öröklött hajlama, a provokáló anyag sajátosságai mellett a hám barrier defektusa, a bőr sérülése, pH-jának megváltozása is befolyásolja.

A szenzibilizáló anyagok immunológiailag aktív komponensei (=haptének)  valamilyen módon be kell jussanak a bőr hámrétegébe, hogy immunreakciót válthassanak ki. A hámréteg károsodását okozhatja például vízelvonó anyagok következményekénti dehidratáció pl. alkoholos fertőtlenítők, vagy vakarózással okozott hámsérülés.  Kezelése elsődleges a megelőzés, vagyis a provokálló anyagok kerülése, hypoallergén,savanyú kémhatású (pH 5-6), illatmentes mosakodószerek alkalmazása és a barrierfunkció helyreállítása védőkrémek alkalmazásával.